Bevezetés az érzékelő öt jellemzőjébe

1. Statikus jellemzők: a statikus bemeneti jel érzékelőjének kimenete és bemenete közötti kapcsolatra utal. Mivel a bemeneti mennyiségnek és a kimeneti mennyiségnek jelenleg semmi köze az időhöz, a köztük fennálló kapcsolat, vagyis az érzékelő statikus jellemzői időváltozó nélküli algebrai egyenletként használhatók, vagy a bemeneti mennyiséget használjuk abszcissza, és a megfelelő kimeneti mennyiséget használjuk, mint Az ordinátára húzott jelleggörbe leírására szolgál. Az érzékelő statikus jellemzőit jellemző fő paraméterek a következők: linearitás, érzékenység, felbontás és hiszterézis.

2. Dinamikus jellemzők: az érzékelő kimenetének jellemzőire vonatkozik, amikor a bemenet megváltozik. A tényleges munka során az érzékelő dinamikus jellemzőit gyakran a szabványos bemeneti jelekre adott válasza fejezi ki. Ennek az az oka, hogy az érzékelő válasza a szabványos bemeneti jelre kísérletileg könnyen meghatározható, és bizonyos kapcsolat van a szabványos bemeneti jelre adott válasza és bármely bemeneti jelre adott válasza között, és ez utóbbira gyakran következtetni lehet ismeretében. Az egykori. A leggyakrabban használt szabványos bemeneti jelek a lépésjel és a szinuszos jel, így az érzékelő dinamikus jellemzőit gyakran lépés- és frekvencia-válasz fejezi ki.

3. Linearitás: Általában az érzékelő tényleges statikus karakterisztikus kimenete egy görbe, nem pedig egy egyenes. A tényleges munkában annak érdekében, hogy a mérő egyenletes skálaleolvasású legyen, gyakran egy illeszkedő egyenest használnak az aktuális jelleggörbe közelítő ábrázolására, és a linearitás (nem lineáris hiba) ennek a közelítésnek a teljesítménymutatója. Az illesztési vonal kiválasztásának számos módja van. Például a nulla bemeneti és a teljes léptékű kimeneti pontokat összekötő elméleti egyenest illesztett egyenesként használjuk; vagy a jelleggörbe egyes pontjaitól az eltérések legkisebb négyzetösszegével rendelkező elméleti egyenest alkalmazzuk illesztett egyenesként. Ezt az illesztett egyenest a legkisebb négyzetek módszerének nevezzük. egyenesen illeszkedik.

4. Hiszterézis karakterisztika: Az érzékelő kimenet-bemenet jelleggörbéjének inkonzisztenciájának mértékét jellemzi az előre (bemeneti térfogat növekedése) és a fordított (bemeneti térfogat csökkentése) löket között, általában a két görbe közötti maximális különbség felhasználásával △ MAX kifejezve a teljes léptékű F?S kimenet százalékában. A hiszterézist az érzékelő belső alkatrészeinek energiaelnyelése okozhatja.

5. Érzékenység: Az érzékenység az érzékelő △y kimeneti változásának △x bemeneti változásához viszonyított arányát jelenti állandósult üzemmódban. Ez a kimenet-bemenet jelleggörbe meredeksége. Ha lineáris kapcsolat van az érzékelő kimenete és bemenete között, akkor az S érzékenység állandó. Ellenkező esetben a bemeneti mennyiségtől függően változik.